Egyszer régen…
…nagyon igaznak gondoltam ezt a számot. Azt hittem, én leszek…
“Én leszek, ki rendbe hozza majd az életed és meggyőz arról, hogy még szép lehet, ha úgy akarod…” énekli Cserháti. Ez olyan jól hangzik, olyan romantikusan. Kár, hogy az egyik legnagyobb hülyeség, amit valaha hallottam.
Mindenkinek magának kell az életét rendbehozni. Persze egy társ és a barátok ebben segíteni tudnak. De csak akkor képesek segíteni, ha én rendbe akarom hozni az életem.
Valahogy így jobb lett volna:
“Ott leszek, mikor rendbe hozod az életed és segítek, hogy sikered legyen, ha úgy akarod…”
“Én leszek ki fogja majd a két kezed, ki téged jófelé vezet, ha engeded. ..”
Szerintem mindenkinek meg kell találni a saját útját, ami a neki jó felé vezet, és nem másnak kell őt a másik szerint jó felé ráncigánli.
És végül:
“Nélküled, számomra sincs értelme semminek…”
Hát akkor megette a fene ezt az életet is…
Jól vagyok és pont... 