Winning is a habit (A győzelem egy szokás) monta Vince Lombardi az egyik, vagy talán a leghatásosabb motivációs beszédben amit hallottam.
Jobb mint Csernus, tömörebb, velősebb, azt garantálom. 🙂
Megnéztem, jól vagyok…
Archive for the ‘Lelki erő’ Category
Kányádi Sándor – Kóbor kutya
2013. június 15.
Elõbb csak háztól házig verték,
azután ki a faluból.
Most két falu között tétován
hol ide hol oda lohol.
.
Bátor kutya volt, eleinte
még meg-megkapta a botot.
S nézzétek:
hogy elgyámoltalanodott!
.
A madártól is félrerebben,
állandó reszketés ina,
foga is már csak azért van, hogy
legyen mivel vacognia.
.
Szederjes nyelve vizet keres,
megvesz, ha nem talál.
Szája két felén undorítón
vegyül a könny s a nyál.
.
Sír. Vonyítana, de azt se mer,
hátha meghallja valaki. –
Menti a bõrét céltalanul,
míg bírják vérzõ lábai.
.
Menti a bõrét céltalanul.
Csak a bõre van, semmi más. –
Hol késel,
irgalmas vadász!?
1955
Én leszek …
2013. május 31.
Egyszer régen…
…nagyon igaznak gondoltam ezt a számot. Azt hittem, én leszek…
“Én leszek, ki rendbe hozza majd az életed és meggyőz arról, hogy még szép lehet, ha úgy akarod…” énekli Cserháti. Ez olyan jól hangzik, olyan romantikusan. Kár, hogy az egyik legnagyobb hülyeség, amit valaha hallottam.
Mindenkinek magának kell az életét rendbehozni. Persze egy társ és a barátok ebben segíteni tudnak. De csak akkor képesek segíteni, ha én rendbe akarom hozni az életem.
Valahogy így jobb lett volna:
“Ott leszek, mikor rendbe hozod az életed és segítek, hogy sikered legyen, ha úgy akarod…”
“Én leszek ki fogja majd a két kezed, ki téged jófelé vezet, ha engeded. ..”
Szerintem mindenkinek meg kell találni a saját útját, ami a neki jó felé vezet, és nem másnak kell őt a másik szerint jó felé ráncigánli.
És végül:
“Nélküled, számomra sincs értelme semminek…”
Hát akkor megette a fene ezt az életet is…
A görcsös ember nem boldog
2013. február 3.Ma láttam valamit, amiről az jutott eszembe, hogy ha úgy érzem, valamit meg kell tennem, ha muszájból cselekszem, akkor görcsös leszek. A görcsös ember viszont nem boldog, nem sikeres.
Megbocsátás 2.0
2012. október 4.
Egy korábbi bejegyzésemben a megbocsátással foglalkoztam.
Tudsz bocsánatot kérni? És megbocsátani? 2012. május 30. ( https://jolvagyokespont.wordpress.com/2012/05/30/tudsz-bocsanatot-kerni-es-megbocsatani/ )
Egy barátom most olvasta a gondolataimat. Őt nagyon megbántották, és a sebei még nagyon mélyek. Ő azt mondta, hogy a megbocsátással ő megalázkodik, behódol annak, aki őt bántotta. Ha megbocsát, akkor a másik elvárhatja tőle, hogy felejtse el a fájdalmakat.
Elég furcsa gondolat, és szerintem fogalmak keveredtek össze benne.
Szerintem nyilvánvaló, hogy a megbocsátás nem mossa el a fájdalmakat. Nem jelenti azt, hogy behódolunk az “ellenfélnek”, vagy megalázkodunk előtte. A megbocsátás valami más. A megbocsátás büszkeség. Egy büszke cselekedet Meghunyászkodó ember nem tud megbocsátani. Aki megbocsát, az fölülemelkedik kavargó érzelmeinek zűrzavarán. Ha megbocsátunk, az olyan, mint amikor kibukkan a fejünk a víz alól, vagy mint amikor kilépünk a sötétségből a fényre. Attól még tudjuk, milyen a sötét, és milyen levegő nélkül a víz alatt lenni, de megkönnyebbülünk. Érzem, hogy sántít kicsit a hasonlat, de talán érthető mire gondoltam.
Azt hiszem, aki igazán szeret, az meg tud bocsátani, mert minden sérelem ellenére is látja a másikban a jót. Azt, amit szeret(ett) benne.
És még valami. A megbocsájtás mindig a saját magam számára a legfontosabb, hiszen borzalmas egy életet leélni haraggal, gyűlölködéssel a szívedben.
Jól vagyok és pont... 