Aki szeretne veled lenni..szakít rád időt!
Archive for the ‘Kommunikáció’ Category
Megbocsátás 2.0
2012. október 4.
Egy korábbi bejegyzésemben a megbocsátással foglalkoztam.
Tudsz bocsánatot kérni? És megbocsátani? 2012. május 30. ( https://jolvagyokespont.wordpress.com/2012/05/30/tudsz-bocsanatot-kerni-es-megbocsatani/ )
Egy barátom most olvasta a gondolataimat. Őt nagyon megbántották, és a sebei még nagyon mélyek. Ő azt mondta, hogy a megbocsátással ő megalázkodik, behódol annak, aki őt bántotta. Ha megbocsát, akkor a másik elvárhatja tőle, hogy felejtse el a fájdalmakat.
Elég furcsa gondolat, és szerintem fogalmak keveredtek össze benne.
Szerintem nyilvánvaló, hogy a megbocsátás nem mossa el a fájdalmakat. Nem jelenti azt, hogy behódolunk az “ellenfélnek”, vagy megalázkodunk előtte. A megbocsátás valami más. A megbocsátás büszkeség. Egy büszke cselekedet Meghunyászkodó ember nem tud megbocsátani. Aki megbocsát, az fölülemelkedik kavargó érzelmeinek zűrzavarán. Ha megbocsátunk, az olyan, mint amikor kibukkan a fejünk a víz alól, vagy mint amikor kilépünk a sötétségből a fényre. Attól még tudjuk, milyen a sötét, és milyen levegő nélkül a víz alatt lenni, de megkönnyebbülünk. Érzem, hogy sántít kicsit a hasonlat, de talán érthető mire gondoltam.
Azt hiszem, aki igazán szeret, az meg tud bocsátani, mert minden sérelem ellenére is látja a másikban a jót. Azt, amit szeret(ett) benne.
És még valami. A megbocsájtás mindig a saját magam számára a legfontosabb, hiszen borzalmas egy életet leélni haraggal, gyűlölködéssel a szívedben.
A hullámzó érzelmű férfi típus (by Bolygóhollandi)
2012. október 2.Egy fórumon Bolygóhollandi jó leírást adott egy férfi típusról. Azt gondolom, érdemes elolvasni.
Ez a férfi típus, “ahogy én szoktam volt nevezni – “hullámzó érzelmekkel” rendelkezik.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy amikor együtt van a nővel, “fullosan” mindent nyújt és mindent elvár – azaz nem csupán a szex jó vele, az együtt töltött idő érzelmekben is gazdag. Pont úgy viselkedik (úgy is érez!) a pasi (az együtt töltött idő alatt!), mint amikor a filmekben látjuk a főhőst, ahogy a gyertyafényes vacsora felett a nő szemébe réved és a soha nem múló szerelem ígéretét kelti.
Nem hazudik, csakugyan így is érez – csak megtéveszti a nőt, mert az egész csak és kizárólag azokra az időkre korlátozódik, amikor vagy együtt van a nővel, vagy csuppán vágyakozik utána.
Ilyenkor jön nap 100 SMS, két tucat telefon, sőhajok, miegyéb.
Aztán amikor épp nem kell a nő – mert valamivel jól elvan (saját családdal, barátokkal, munkával, hobbival, miegyébbel), akkor eszébe sem jut.
Sok nő – főleg akik szerelmesek, és így minden tevékenységükben, minden pillanatukban velük van a szerelmük – el sem tudja képzelni, mennyire elfelejtődnek, ha a pasinak épp más játékszere van, ami az adott pillanatban igazán érdekli.
Az a baj ezzel a pasi-fajtával, hogy még csak azt sem lehet mondani, hogy készakarva, előre megfontolt szándékkal téveszti meg a nőt; amikor vele van ugyanis, akkor a csillagot is lehozza az géről és nem csak a test kell neki, hanem az “teljes életérzés” – amit nem lehet állandósítani, de ez a típus megkísérli.
Az eredmény rendszerint az, hogy a “szeremes nő”, nem érti, hogy lehetésges, hogy két napja még érezhetően imádták, de azóta fel sem hívják….és ersze a rutintalanabbak várakoznak tovább..állandóan várakoznak…és minden morzsának örülnek, amikor a pasi újra előkerül…”
Engem nem lehet elfelejteni
2012. október 1.
Jó volt ez a nyár. Új élmények, sok mosoly, valahogy teljes volt. Hosszú idő óta először nem éreztem úgy a nyár végén, hogy hiányérzetem van.
Egy napon, mikor gondolataim csak úgy kuszán kalandoztak, valahonnan előbújt egy régi, elfeledettnek hitt emlék. Ez meg honnan jött? És hogyhogy pont most? Aztán éjszaka átgondoltam a dolgot. Nézegettem a Facebbook-on egykor oly fontos emberek oldalait. Kíváncsi voltam rá, hogy milyen emlékeket idéznek fel. Vajon felidéznek-e egyáltalán bárminemű emléket. És előjöttek. Nem úgy, mint néha olvasom, nem rohantak meg az emlékek. Épp csak felvillant néhány.
Azt hisszük, ha eljön az óra, mely elhozza a búcsút, akkor minden véget ér. Legalább is ezt szeretné legalább az egyik fél. Felejteni. Mindent. Azonnal. De tudat alatt tudjuk, hogy a búcsúval nem ér véget a szerelem, nem törlődik ki az a sok érzelem, amit megéltünk.
Az ember másképp működik. A másik messze van már, mégis örökké bennünk él. Már szinte évek teltek el, és a semmiből elő- előjön egy-egy emlék. Egy pillanat, egy illat, egy mozdulat, egy mosoly….
Miért jött elő ez a rég elfelejtett emlék? Azt hiszem, ezeknek az emlékeknek szerepük van. Emlékeztetnek. Emlékeztetnek jóra, rosszra, álmokra, sikerekre, hibákra, célokra, …
„Engem nem lehet elfelejteni”, szól a dal. És valóban nem. De miért is kéne…
Mark Twain a megbocsátásról
2012. június 4.“Forgiveness is the fragrance that the violet sheds on the heel that has crushed it.” – Mark Twain
magyarul:
“A megbocsátás az illat, melyet az ibolya hint a cipősarokra, amely eltaposta őt.” – Mark Twain
Jól vagyok és pont... 