na de minek?
2011. december 14.Felvezető:
Ma eldicsekedtem valakinek, hogy blogot fogok írni. Gondolom örült, hogy addîg sem őt fárasztom a szövegemmel. Majd lelombozódik, ha megtudja, hogy éjjel írom. Na mindegy…
Megkérdezte: Mi a címe? Mondom: Jól vagyok és pont… Na azt a fejet látni kellett volna.
Mi van?-kérdezte.
Most ezen mit nem ért? Elvégre magyarul mondtam.
Te…, jól vagy…
…
Szóval miért?
Már kezdtem elhinni, hogy jól vagyok. Volt itt mosoly, vidámság, minden. De egy nagy francot vagyok jól.
A semmiből olyan depresszió tõrt rám, mint még soha. Az igazat megvallva, azt hittem, hogy a depresszió valami bla-bla, amit unatkozó hülye picsák azért találnak ki, hogy végre figyeljenek rájuk. Hát most már tudom mi az, és senkinek nem kívánom. Utólag is bocs…
Nem akartam, dolgozni, nem akartam “nemdolgozni”, nem akartam olvasni, zenét hallgatni, moziba menni. Bementem egy kiállításra, de nem tudtam a képekre figyelni. A könyvesboltban nem érdekeltek a könyvek, a kávézóban hidegen hagyott a kávé és a szendvics. Nem akartam emberekkel beszélgetni, nem hiányzott, hogy figyeljenek rám. (na az már gáz, ha nekem nincs kedvem pofázni…)
Igazán fogalmam sem volt, hogy mit akarok. Azt éreztem, hogy nem találom a helyem. Elég szar érzés volt.
Persze én voltam a hülye, mert elhittem, hogy jól vagyok. Hosszú távon nem lehetsz büntetlenül idióta. Én meg az voltam. De mekkora… az lenne a csoda, ha jól lennék. Arról aztán írhatnának a pszichológusok, hogy mekkora csoda… Mondjuk Csernus biztos kanyarítana belóle valami jó, vagy legalább is jól eladhatósztorit.
Már rég óta agyalok azon, hogy mi történt, mit és hol rontottam el, mikor és holl lehetett volna megállni. Aztán egy okos ember azt mondta, írjam le amin agyalok, mert elfelejtem. Ez után a depressziós nap után az agyalásom mintha turbó fokozatra kapcsolt volna. Na most aztán van mit írni. Eszembe jutott a jótanács, hát akkor hajrá, írok. Persze ő egy füzetre gondolt, de egy blog azért mégis csak terndibb. 🙂 De a viccet félretéve a füzetben nem tudok javítani, ha egy mondetnak se füle, se farka. Persze itt sem biztos, hogy javítom, de a lehetőség megléte azért megnyugtató.
…
ezért…
Jól vagyok és pont... 
A blog címét Auth Csillától szedted. Megkérdezted tőle, vagy a kiadójától, hogy szabad-e.
Így van. A blog címét Auth Csilla Jól vagyok és pont című száma ihlette. De mivel ezt a számot, illetve egy YouTube hivatkozást, “a blog himnusza vagy micsoda…” című bejegyzésben be is csatoltam, gondolom senkinek nem okoz nagy meglepetést.
Egyébként, hogy kérdésedre válaszoljak, nem kérdeztem meg sem Auth Csillát, sem a kiadóját arról, hogy mit szólmak ahhoz, hogy tetszik a Csilla egyik száma, a címe ihletet adott, és ezt adom a blogom címéül. De lehet, hogy majd megteszem.